Kinek való: családos jelentkezések és gyerekfoglalkozások

Use case 4

Gyerekfoglalkozás, családos jelentkezők

Amikor nem egy ember dönt, hanem egy család egyeztet

Előtte: amikor a rendszer túl gyors az élethez képest

Egy gyerekfoglalkozás szervezése egészen más terep.
Itt nem egy naptár ül a döntés mögött, hanem:

• szülők,
• testvérek,
• iskolai órarendek,
• különórák,
• nagyszülői segítség,
• és sokszor az a mondat, hogy:
  „Beszéljük meg este.”

Egy hagyományos foglalórendszer ezt nem érti.
Csak azt látja:

• van hely vagy nincs,
• betelt vagy nem telt be.

Ezért történnek az ismerős helyzetek:

• a hely felszabadul, de senki nem meri rögtön elfogadni,
• valaki lecsúszik, mert nem válaszolt elég gyorsan,
• egy család szétesik, mert csak egy gyerek fért be,
• a szervező magyarázkodik, hogy „így működik a rendszer”.

Pedig nem így kellene működnie.

A valódi probléma: nem egy jelentkező van, hanem több ember egy döntés mögött

Egy gyerekfoglalkozásnál egy e-mail cím mögött gyakran:

• két vagy három gyerek áll,
• különböző életkorral,
• eltérő igényekkel.

A döntés nem az, hogy:

„Szeretnénk-e jönni?”

Hanem az, hogy:

„Meg tudjuk-e oldani együtt?”

Ez idő.
Egyeztetés.
Gondolkodás.

Ha a rendszer ezt nem engedi meg, akkor:

• a szülő stresszel,
• a szervező frusztrált,
• a gyerek pedig hoppon marad.

A szemléletváltás: a rendszer alkalmazkodik a családhoz

Ebben a use case-ben a rendszer nem siettet.

Amikor felszabadul egy hely:

• nem azonnali véglegesítés történik,
• nem kényszerít gyors válaszra,
• nem bontja szét a családot.

A várólistán lévő család személyes helyfelajánlást kap,
hosszabb döntési idővel.

Ez azt üzeni:

„Ráértek átgondolni. A hely most valóban nektek szól.”

Mi történik a gyakorlatban?

Ha valaki lemondja a részvételt:

1. a rendszer megnézi, hány gyerek jelentkezhet egy családból,
2. kiválasztja a következő családot a várólistáról,
3. értesíti őket a felszabadult lehetőségről.

A döntési idő nem percekben mérhető,
hanem órákban, akár egy teljes napban.

Ez idő alatt:

• a család egyeztet,
• megbeszélik, ki jön, mikor, hogyan,
• és csak akkor fogadják el, ha valóban megoldható.

Ha elfogadják, a hely azonnal véglegessé válik.
Nincs újabb kör.
Nincs bizonytalanság.

Ha nem, a rendszer továbblép.
Csendben.
Feszültség nélkül.

Miért fontos, hogy nincs automatikus áthelyezés?

Mert egy gyerekfoglalkozásnál az áthelyezés:

• összezavarhatja a családot,
• felboríthatja a testvérek közös programját,
• és bizalmatlanságot szülhet.

Ebben a működésben a rendszer:

• nem mozgat gyerekeket egyik alkalomról a másikra,
• nem dönt helyettük,
• hanem stabil keretet ad.

A rugalmasság itt nem az átrendezésből,
hanem az időből fakad.

Utána: mit lát az admin másnap reggel?

Nem sürgető üzeneteket.
Nem kérdő e-maileket.

Hanem:

• visszaigazolt családokat,
• együtt maradt testvéreket,
• átlátható létszámot,
• és nyugodt kommunikációt.

Nincs az az érzés, hogy:
„Ez most kinek volt jó?”

Van az az érzés, hogy:
„Ez így emberi volt.”

Miért nem működik ez egy általános foglalórendszerrel?

Mert az általános rendszerek:

• egy fő = egy hely logikában gondolkodnak,
• nem látnak családokat,
• nem hagynak időt.

Ez a működés viszont felismeri:

• hogy itt nem a gyorsaság a legnagyobb érték,
• hanem a megértés,
• és hogy egy nyugodt döntés kevesebb lemondást szül később.

Kinek való ez a működés?

Annak, aki:

• gyerekekkel dolgozik,
• családokat szolgál ki,
• és nem akar konfliktust ott, ahol nem kellene lennie.

Ez nem technológiai kérdés.
Ez hozzáállás.

Ehhez a működéshez a Pro csomag illeszkedik.
Nem azért, mert „családos”,
hanem mert teret ad az emberi döntéseknek.