Kinek való: váltott műszakos beosztások

Use case 10

Váltott műszakos beosztás

Amikor nem az időpont a vita tárgya, hanem az igazságosság

Előtte: amikor mindenki máshogy emlékszik

Váltott műszakos rendszernél a konfliktus ritkán indul nyíltan.
Nem úgy kezdődik, hogy „ez igazságtalan”.

Inkább így:

• „Én mintha többször lettem volna hétvégén.”
• „Nekem megint a korai jutott.”
• „Mások valahogy mindig jobban járnak.”

Az admin ilyenkor előveszi:

• a naptárt,
• a korábbi beosztásokat,
• az e-maileket.

És próbál bizonyítani.

Csakhogy a vita nem arról szól, mi történt,
hanem arról, mit éreznek az érintettek.

Ha nincs világos, követhető rendszer,
akkor minden döntés személyesnek tűnik.

A valódi probléma: az emlékezet nem igazságos

Egy váltott műszakos környezetben:

• sok szereplő van,
• sok ismétlődő döntés,
• és hosszú időtáv.

Ezt fejben tartani lehetetlen.
Excelben követni fárasztó.
Utólag magyarázni pedig kimerítő.

A probléma nem az, hogy az admin rosszul oszt.
Hanem az, hogy nem látszik a rendszer mögötte.

És ahol nem látszik a rendszer,
ott megjelenik a gyanú.

A szemléletváltás: nem egy hónapot, hanem egy mintázatot kezelünk

Ebben a use case-ben a cél nem a tökéletes hónap,
hanem a hosszú távon védhető elosztás.

A rendszer ezért:

• nem engedi, hogy ugyanaz az ember túl gyakran kapjon „nehéz” napokat,
• figyel arra, ha valaki már sokszor volt soron,
• és tudatosan teríti szét a terhelést.

Nem azért, mert „szabály”,
hanem mert különben előbb-utóbb robban.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Amikor az admin elindítja a havi tervezést, a rendszer:

1. összegyűjti, kinek hány alkalma volt eddig,
2. figyelembe veszi, milyen típusú napokon,
3. majd úgy osztja ki az új alkalmakat, hogy
   ne ugyanazok viseljék mindig a terhet.

Ha valaki az előző hónapban sok nehéz műszakot kapott:

• most hátrébb kerül,
• nem büntetésként,
• hanem kiegyenlítésként.

Ez nem „jutalmazás” vagy „megvonás”.
Ez egyensúly.

Miért fontos a széthúzott elosztás itt?

Mert a konfliktusok nem egyik napról a másikra alakulnak ki.
Hanem:

• apró aránytalanságokból,
• ismétlődő érzésekből,
• kimondatlan feszültségből.

A széthúzott elosztás:

• csökkenti az összehasonlítgatást,
• átláthatóbbá teszi a döntéseket,
• és leveszi a személyességet az admin válláról.

Nem az admin mondja ki, hogy „most te jössz”.
A rendszer megmutatja, miért így lett.

Mit lát az admin a hónap végén?

Mielőtt a következő hónapot tervezné, ezt látja:

• nincs extrém kilengés egyes szereplőknél,
• a terhelés eloszlása kiegyenlített,
• a döntések visszakövethetők,
• és nincs szükség magyarázkodásra.

Ha kérdés érkezik, az admin nem védekezik.
Megmutatja a mintázatot.

Ez a különbség az „én osztottam be”
és a „így működik a rendszer” között.

Miért nem működik ez kézi tervezéssel?

Mert kézzel:

• mindig lesz kivétel,
• mindig lesz emlékezetbeli torzulás,
• és mindig lesz gyanú.

Ez a működés viszont:

• következetes,
• fáradhatatlan,
• és nem személyes.

Ez nem rideg rendszer.
Ez konfliktusmegelőzés.

Kinek való ez a működés?

Annak, aki:

• váltott műszakos rendszert működtet,
• sok szereplővel dolgozik,
• és nem akar minden hónapban feszültséget kezelni.

Egyetlen naptár esetén
ez Pro szint.

Több csapat, több naptár párhuzamos kezelésekor
ez már egyértelműen Enterprise megoldás.