Kinek való: havi egyenletes terhelés sok résztvevővel

Use case 8

Havi egyenletes terhelés, sok résztvevő

Amikor nem az a cél, hogy közel legyenek az alkalmak, hanem hogy mindenkinek jusson

Előtte: amikor a hónap eleje mindig túlzsúfolt

Vannak szolgáltatások, ahol az admin hónapról hónapra ugyanabba a falba ütközik.

• Az első hét tele.
• A második még elmegy.
• A harmadik-negyedikben már „majd meglátjuk”.

Nem azért, mert kevesebb az érdeklődő.
Hanem mert mindenki ugyanarra az időszakra húz.

A résztvevők logikája érthető:

• „minél előbb letudni”,
• „jobb az elején”,
• „a végén úgyis közbejön valami”.

Az admin viszont közben ezt látja:

• torlódó kapacitás,
• kiszámíthatatlan terhelés,
• és egy naptár, ami papíron tele, de valójában aránytalan.

Ilyenkor születnek az Excel-trükkök:

• kézi átrakások,
• „majd cserélünk később” megjegyzések,
• és a remény, hogy „nem borul fel”.

A valódi probléma: a fair elosztás nem jön létre magától

Ebben a helyzetben a kérdés nem az, hogy:

„Hova fér még be valaki?”

Hanem az, hogy:

„Hogyan oszlik el a terhelés a hónap egészében?”

Ha ezt nem kezeli a rendszer:

• a hónap eleje túlterhelt,
• a vége alultervezett,
• és az admin folyamatosan korrigál.

Ez nem csak fárasztó.
Ez strukturális igazságtalanság.

A szemléletváltás: nem mindenki kapja ugyanazt, de mindenki kap

Ebben a use case-ben a rendszer nem tömörít, hanem eloszt.

Nem azt kérdezi:

„Mi a legközelebbi szabad időpont?”

Hanem azt:

„Hol van még hely a hónap ritmusában?”

A cél:

• ne legyenek sűrű csomópontok,
• ne legyenek üres hetek,
• és minden résztvevő arányosan jelenjen meg a hónapban.

Ez nem látványos.
Ez kiegyensúlyozott.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Amikor az admin elindítja a havi tervezést, a rendszer:

1. összegyűjti, ki hány alkalmat kér,
2. megnézi, ki mely napokon ér rá,
3. majd úgy osztja el az időpontokat, hogy
   ne kerüljenek túl közel egymáshoz.

Ha egy résztvevő már kapott alkalmat a hónap elején:

• a következő nem oda kerül,
• hanem későbbre, ahol még „lélegzik” a naptár.

Nem tilt.
Nem büntet.
Egyensúlyt tart.

Miért fontos a „széthúzott” ritmus?

Mert bizonyos szolgáltatásoknál:

• nem az ismétlés sűrűsége számít,
• hanem a folyamatos jelenlét.

Ilyen helyzetekben:

• jobb hetente egyszer megjelenni,
• mint kétszer egymás után, majd kimaradni.

A széthúzott ritmus:

• csökkenti a lemorzsolódást,
• kiszámíthatóbbá teszi a terhelést,
• és az adminnak kevesebb utólagos módosítást jelent.

Ez nem „szigorúbb” rendszer.
Ez előrelátóbb.

Mit lát az admin a hónap végén?

Mielőtt a következő hónapot elkezdené, ezt látja:

• nincs túlterhelt hét,
• nincs üresjárat,
• minden résztvevő jelen van a hónap egészében,
• és nincs „miért pont ő kapott ennyit” típusú vita.

Az elosztás:

• megvédhető,
• megmagyarázható,
• és nem személyes döntések eredménye.

Ez az a pont, ahol az admin nem dönt, hanem megerősít.

Miért nem oldható ez meg kézi tervezéssel?

Mert kézzel:

• mindig lesz kivétel,
• mindig lesz engedmény,
• és mindig lesz torzulás.

Ez a működés viszont:

• egyszerre látja az egész hónapot,
• egyszerre lát minden igényt,
• és nem fárad el a huszadik döntésnél.

Ez már nem naptárhasználat.
Ez terhelésmenedzsment.

Kinek való ez a működés?

Annak, aki:

• sok résztvevővel dolgozik,
• havi szinten gondolkodik,
• és fontos neki, hogy a terhelés ne csak tele legyen, hanem arányos is.

Egyetlen naptár esetén
ez Pro szint.

Több, párhuzamos naptár tervezésénél
ez már egyértelműen Enterprise logika.